Mi késztet egy embert arra, hogy brutális gyilkosságsorozatot szervezzen anélkül, hogy személyesen követné el azokat? 

     Charles Manson amerikai szektavezér volt, akinek neve egyet jelent a manipulációval és az erőszakkal, az 1960-as évek végén vezette a Manson Family csoportot és szektát, olyan szörnyű tettekre utasítva követőit, amelyek sokkolták a világot. Bár Charles Manson maga sosem követte el a gyilkosságokat, az a képessége, amellyel manipulálni és irányítani tudta követőit, hogy kiszámított gyilkosságsorozatot hajtsanak végre, a sorozatbűnözés leghírhedtebb alakjai közé helyezi őt, elmosva a határt a közvetlen és a megrendezett erőszakos cselekmények között.

Charles Manson

Kép forrása: Britannica

Korai élete

    Charles Milles Manson 1934. november 12-én született az ohiói Cincinnatiben egy 16 éves lány és egy férfi gyermekeként, akit soha nem ismert. Korai életét az instabilitás jellemezte, édesanyja kamaszkorában bűnöző volt, aki gyakran elhagyta őt. 

  Tinédzser korára már bűnözői életet kezdett, amely lopást, fegyveres rablást, betörést és más bűncselekményeket is magába foglalt, ami fiatalkorában többszörös bebörtönzéshez vezetett. 

      1967-re 32 évének több mint felét börtönökben és más intézményekben töltötte.

A Manson család megalakulása

    Miután 1967-ben kiengedték a börtönből, Manson San Franciscóba költözött, ahol magához vonzotta követőinek egy csoportját, főként fiatal nőket, akik Manson Family néven váltak ismertté. Később egy Los Angeles melletti farmra költöztek, ahol Manson szigorú irányítása alatt közösségi életmódot folytattak. A Manson “család” egy mintegy 100 követőjéből álló csoport volt, akik közös szenvedélye a szokatlan életmód és a hallucinogén drogok, mint például az LSD rendszeres használata volt.   

     Manson pszichológiai manipulációval, érzelmi abúzusokkal és droghasználattal irányította követőit. Bizarr filozófiákat hirdetett, amelyek apokaliptikus víziókat és egy közelgő faji háborút tartalmaztak, amelyet „Helter Skelter”-nek nevezett, és amely szerinte társadalmi összeomláshoz és káoszhoz fog vezetni. Beteges téveszmékkel azt hitte, hogy ő a végzet hírnöke a Föld jövőjét illetően.

Charles Manson és a Beatles 

      Mansonra nemcsak a drogok, hanem a korabeli művészeti alkotások és zene is hatással volt, leginkább a Beatles „Helter Skelter” című dala az 1968-as White Albumról. Manson a dal szövegét faji háború kirobbantására való felbujtásként értelmezte. Az albumhoz és a dalszöveghez fordult, hogy igazolja a tervét, és gyilkosságokra vegye rá a követőit. 

A gyilkosságok 

     A Manson-család, beleértve Mansont és fiatal, hűséges tanítványait, feltehetően mintegy 35 gyilkosságot követtek el. A legtöbb ügyükben soha nem került sor bírósági tárgyalásra, részben bizonyítékok hiányában.

     A Manson követői által elkövetett leghírhedtebb tettek az 1969 augusztusában elkövetett Tate-LaBianca-gyilkosságok voltak. Augusztus 8-án a Manson család tagjai brutálisan meggyilkolták a házában a várandós színésznőt, Sharon Tate-et (a színésznő férje volt Roman Polanski filmrendező)  és négy másik embert. A gyilkosságok éjszakáján egy Tex Watsonból, Susan Atkinsból, Patricia Krenwinkelből és Linda Kasabianból álló csoport érkezett Tate Los Angeles-i házához, majd ők követék el a gyilkosságokat. A következő éjszaka hasonlóan szörnyű módon meggyilkolták Leno és Rosemary LaBiancát. Bár Manson maga nem vett részt a tényleges gyilkosságokban, négy legelkötelezettebb követőjét a helyszínekre irányította, és utasította őket, hogy mindenkit öljenek meg.

     A Család egyik tagjának vallomása szerint a Polanski-háztartást azért vették célba, mert az képviselte a Mansont elutasító showbiznisz világát. Charles Manson zenész akart lenni, és aktívan részt vett a Los Angeles-i zenei életben, különösen az 1960-as évek végén, de zenei karrierje végül kudarcot vallott. Manson több dalt is írt, amelyek közül az egyiket, a „Cease to Exist”-t a Beach Boys feldolgozta „Never Learn Not to Love”-nak. Azonban nem kapta meg az elismerést a zenei munkájáért, ami hozzájárult ahhoz, hogy nehezteléssel és dühvel forduljon a zeneipar felé. Egyetlen albuma, a Lie: The Love and Terror Cult címmel 1970-ben jelent meg, miközben gyilkossági perben állt. 

      Manson befolyása a követőire mélyreható volt, kihasználta a sebezhetőségüket, és meggyőzte őket arról, hogy ezekre a gyilkosságokra szükség van a prófétai látomásai beteljesüléséhez.

Bírósági tárgyalás és elítélés

      Mansont 1971-ben első fokon gyilkosságért és összeesküvésért ítélték el a gyilkosságok megszervezésében játszott szerepe miatt. Eredetileg halálra ítélték, de büntetését később életfogytiglani börtönre változtatták, miután Kalifornia 1972-ben eltörölte a halálbüntetést.

    Manson élete hátralévő részét a börtönben töltötte, egészen 2017. november 19-én természetes okokból bekövetkezett haláláig.

Charles Manson úton a bíróságra

Kép forrása: Los Angeles Public Library

Örökség és kulturális hatás

      Történetét számos könyvben, dokumentumfilmben és filmben mesélték el, tükrözve a társadalom szektákkal és sorozatgyilkosokkal kapcsolatos kitartó érdeklődését. A „Helter Skelter” kifejezés a káosz és az erőszak szinonimájává vált a populáris kultúrában.

      Vele kapcsolatban írt könyvek a következők: Manson: The Life and Times of Charles Manson (2013) írta Jeff Guinn, valamint Member of the Family: My Story of Charles Manson, Life Inside His Cult, and the Darkness That Ended the Sixties (2017) írta Dianne Lake, a Manson család egykori tagja.

       Film- és televíziós adaptációk: Manson Speaks: Inside the Mind of a Madman (2017), Inside the Manson Cult: The Lost Tapes (2018) és a minisorozat, Helter Skelter: An American Myth (2020).

“Valószínűleg én vagyok a világ egyik legveszélyesebb embere, ha az akarok lenni. De én soha nem akartam más lenni, csak én.”

Charles Manson, Rolling Stone interjú (1970)

Felhasznált források:

https://www.history.com/news/charles-manson-helter-skelter 

https://vault.fbi.gov/Charles%20Manson 

https://www.britannica.com/biography/Charles-Manson 

https://www.bbc.com/news/articles/c20ng49373ro 

https://serialkillersinfo.com/serial-killers/charles-manson-serial-killer/ 

https://en.wikiquote.org/wiki/Charles_Manson 

https://web.archive.org/web/20180520054853/https://law.justia.com/cases/california/court-of-appeal/3d/61/102.html 

Mi vezetett egy látszólag hétköznapi embert arra, hogy "Tirol szörnyetegévé" váljon?

    Guido Zingerle, aki a “Tiroli szörnyeteg” néven vált ismertté egy hírhedt olasz sorozatgyilkos volt Dél-Tirolból, az osztrák határhoz közeli észak-olaszországi régióból. Az 1940-es években olyan szörnyű bűnöket követett el, amelyek örökre megváltoztatták a közösséget. Szörnyű tettei maradandó nyomot hagytak Tirol lakóiban, mely hely híres szépségéről, csendes falvairól és alpesi tájairól.

Kép forrása: Serial Killer Database

Korai élete

   Guido Zingerle 1902-ben született Olaszországban, dél Tirolban. Gyerekkoráról keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy az általános iskolában nehéz gyereknek tartották, aki erőszakos és akit kerülnek az osztálytársai.

    Az 1940-es években legalább két nőt megölt, és további hármat megerőszakolt. Gyilkosságai során Zingerle a tiroli hegyekben speciálisan felszerelt barlangokat használt, ahonnan elrabolta, majd megerőszakolta áldozatait. A második világháború után az ausztriai Innsbruckba költözött. 

Gyilkosságok

  1946 és 1950 között Zingerle fiatal nőket támadott meg Tirol elszigetelt területein. Támadásai megdöbbentő brutalitással jártak, a nőket távoli helyekre csalta, ahol megtámadta és meggyilkolta őket. A hegyvidéki terep ismeretét kihasználva Zingerle éveken át el tudta kerülni az elfogást. Kedvenc rejtekhelyei a félreeső barlangok voltak, ahonnan előbújt, hogy megtalálja áldozatait, majd ismét eltűnt a zord vidéken. Legalább kettőt megölt úgy, hogy egy halom kő alá temette őket. Működési módja különösen borzalmas volt, hiszen nemcsak gyilkosságot, hanem nemi erőszakot is elkövetett, ami még borzalmasabbá téve az amúgy is borzongató profilját. 

   Első bizonyított áldozata G.K, egy fiatal bolzanói tanárnő volt, akit 1946 májusában raboltak el, amikor Glaningban tartózkodott. Zingerle brutális erőszakot alkalmazott rajta, miután megerőszakolta, súlyos kövek alá temette, ahol napokkal később tragikus módon belehalt sérüléseibe. Nem sokkal a tanárnő meggyilkolása után Zingerle egy másik áldozatot vett célba, egy 15 éves karneidi lányt, de a lánynak sikerült elmenekülnie. 1947-ben két másik nő is a csapdájába esett, több napig fogva tartotta és megerőszakolta őket, azonban végül sikerült elmenekülniük. Három évvel később megerőszakolt és megölt egy angol turistát  Iss-ben, Ausztriában. 

A végső elfogás

     Kezdetben Zingerle bűncselekményeit az a probléma jellemezte, hogy nem volt közvetlen bizonyíték, amely őt az áldozatai eltűnéséhez és meggyilkolásához kötötte volna. Módszere, hogy a nőket távoli helyekre, például a tiroli hegyekben lévő barlangokba csábította, kevés nyomot hagyott maga után. E helyszínek elszigeteltsége megnehezítette a nyomozók számára, hogy olyan tárgyi bizonyítékokat vagy tanúkat találjanak, amelyek a férfi azonosításához vezethettek volna.   

     Zingerle elfogásában az jelentette a fordulópontot, hogy a helyi lakosok gyanús tevékenységeket kezdtek jelenteni a tiroli régióban. A szemtanúk emlékeztek arra, hogy láttak egy férfit, akire ráillett Zingerle személyleírása, azon helyszínek közelében, ahol a nők eltűntek. Ezek a bejelentések arra ösztönözték a bűnüldöző hatóságokat, hogy fokozzák megfigyelési és nyomozási erőfeszítéseiket a térségben.

  1950-ben a déli és észak-Tiroli rendőrség gyilkosság gyanújával kezdte le keresni, mivel nem találták hajtóvadászatot indítottak ellene, aztán több hétig üldözték mire sikerült elfogniuk. Egy farmer felesége értesítette az olasz rendőrséget, hogy gyanús alakot látott a környéken, ezt követően találtak rá Guido Zingerle-re egy alpesi kunyhóban. A tárgyalása során bevallotta bűncselekményeit, végül többrendbeli életfogytiglanra ítélték.

      Guido Zingerle a börtönben halt meg 1962-ben májrák következtében. 

Egy közösség félelemben

    Ahogy Zingerle bűntetteinek híre elterjedt, a tiroli közösséget félelem fogta el. A gyilkosságok nemcsak a helyi lakosokat sokkolták, hanem a média figyelmét is felkeltették, és egy közöttük ólálkodó ragadozó képét festették le.

    A helyi néphagyományban a félelem alakjává vált. A szülők állítólag elrettentő példaként használták a nevét a gyerekek fegyelmezésére, figyelmeztetve őket, hogy „Zingerle elkap téged”, ha rosszul viselkednek. 

   Egy film is készült róla az Eric Marcus Weglehne által rendezett Zingerle, amiben Roland Silbernagl alakítja Guido Zingerle szerepét.

  Zingerle története nem csupán az egyéni bűntettekről szól, hanem a közösségeken belüli félelem és kiszolgáltatottság szélesebb témáit is megjeleníti.

Felhasznált források:

https://skdb.fandom.com/wiki/ZINGERLE_Guido#Bibliography 

https://en.wikipedia.org/wiki/Guido_Zingerle 

https://dbpedia.org/page/Guido_Zingerle 

https://web.archive.org/web/20140814192021/http://www.stol.it/Artikel/Kultur-im-Ueberblick/Literatur/Brav-sein-sonst-holt-dich-der-Zingerle-Die-Geschichte-des-Ungeheuers-von-Tirol 

https://www.wikiwand.com/en/articles/Guido_Zingerle 

https://www.bmi.gv.at/magazin/2022_09_10/25_Kriminalgeschichte.aspx 

    Mary Bell neve szorosan összefonódott az egyik legkegyetlenebb gyermek által elkövetett bűncselekményhez, ami két kisfiú megfojtásához vezetett. A pszichopátiás személyiségzavarban szenvedő 11 éves gyermek, legjobb barátnőjével Norma Bell-el követte el a borzalmas gyilkosságokat, amiket bizonyára férfiak iránti ellenszenv is fűthetett. 

Forrás: Wikipedia (Public Domain)

Gyermekkor és gyilkosságok

    Mary Flora Bell 1957 május 26-án született a 17 éves Elizabeth (Betty) Bell  (előzőleg McCrickett) prostituált második gyermekeként. Amikor Mary újszülött volt, édesanyja feleségül ment Billy Bellhez, aki egy többszöri kisebb bűncselekményekért felelős alkoholista volt. Mary Bell édesapjának identitása nem ismert, a gyermeket Betty arra intette, hogy Billy-t, aki mostohaapja volt, de ő apjának tartotta, inkább nagybáttyjaként tekintse és szólítsa. Mary egy nem kivánt és elhanyagolt gyermek volt, ezt gyakran hangoztatta édesanyja, ezen kívül mint kisgyerek, anyja felügyelete alatt sokszor szenvedett sérüléseket, bizonyára akarattal bántalmazta gyermekét (Mary lenyelte nagyanyja gyógyszereit és ki kellett mossák a gyomrát, hanem elveszítette volna az életét; egyszer az anyja leejtette az első emeletről; gyakran akarta odaadni a gyermeket rokonoknak és előfordult, hogy egy ismeretlennek felajánlotta Mary-t, Betty testvére utána kellett menjen, hogy elvegye ettől az ismeretlentől és hazahozza). Betty, munkája miatt, szadomazochisztikus fantáziákat játszott ki lányával, állítólag bátorította a klienseit és engedélyezte nekik, hogy bántalmazzák a kislányt. 

    Mary összebarátkozott a két évvel idősebb Norma Bell-el (nincs rokoni kapcsolat közöttük) és egyre gyakrabban kezdtek apró csínytevéseket elkövetni a szomszédságban, amelyek lopásra majd verbális és fizikai bántalmazásra fejlődtek a környékbeli gyermekek körében. 1968-ban egy 3 éves vérző kisfiúra találtak, aki elveszetten és összezavartan sétált, a két lány lelökte 2 méter magasról játék közben. Ugyanazon a napon megpróbáltak folytani három kislányt is, ezért behívták őket a rendőrségre, a vádakat tagadták a kisfiú esetében, Norma pedig Mary-t hibáztatta a megfojtási kísérletek miatt. A rendőrség értesítette a helyi hatóságokat a történtekről, de mivel kiskorúak voltak, nem került sor további intézkedésekre. 

    Az 1960-as években Newcastle upon Tyne jelentős városrehabilitációs programot indított, ezért a munkásosztálybeliek a környékről a felújításban levő házak között laktak és emiatt nem nagyon néztek a gyermekek után, egész nap hiányozhattak, esetleg csak futó pillantásokból figyelték őket. A helybéli gyerekek rendszeresen játszottak a romos házak környékén, illetve a törmelékkel borított területeken, ezért a négy éves M.B. meggyilkolását sok ideig balesetnek tekintették. Az igazi tettesek Mary és Norma Bell voltak (bár egyes források azt állítják, hogy ezt a gyilkosságot egyedül Mary követte el, a gyermek sikertelen újraélesztése során mindketten megjelentek a gyilkosság helyszínén). Egy nappal a gyilkosság után, Mary születésnapján, a lányok betörtek gyermekintézménybe Woodland Crescent-ben és megrongáltak azt, illetve írtak és rajzoltak a falakra. A tett helyszínén a rendőrség olyan jegyzeteket talált, amelyek bevallják a kisfiú gyilkosságát, majd később felfedezték Mary naplóját, amelyben bűnösségét sugalló jegyzeteket, bejegyzéseket és rajzokat találtak, szakértők összehasonlították ezeket a jegyzeteket a gyermekintézményben talált jegyzetekkel és felfedezték, hogy sokszor ha Mary leírta egy szónak az elejét, Norma folytatta és így egészítették ki egymás szavait. A második gyilkosság súlyosabbnak bizonyult mint az első, hiszen egy másik három éves kisfiú, B.H. testét mutilálva találták, borotvapengével és ollóval voltak bőrébe vésve karcolások, szúrások és betűk. A bűncselekmény elkövetőjének nyomozásában, a rendőrség 1200 gyereket kérdezett ki, hiszen egyértelmű volt számukra, hogy ezt a gyilkosságot fiatalkorú követte el.

Forrás: https://allthatsinteresting.com/mary-bell (Public Domain)

Kivizsgálás és tárgyalás

    Az első kihallgatásuk során Norma idegesnek tűnt, míg Mary sokkal figyelmesebb, összeszedettebb és szótlanabb volt. Mindkét lány ellentmondásos és kitérő volt a kezdeti vallomásaikban, de elismerték, hogy játszottak a második kisfiúval a halála napján és tagadták, hogy látták volna őt később. Mary intelligens volt és higgadt, felnőttekre valló nyelvezettel, manipuláció által próbálta magát kihazudni a vádak alól. Norma végül bevallotta, hogy mit tud a gyermek haláláról, az ő változata szerint a kisfiú már halott volt amikor Mary odahívta őt, de egy későbbi vallomásában azt mondta, hogy jelen volt a gyermek megfojtása során. 

    A lányok által viselt ruházat törvényszéki vizsgálata során kiderült, hogy a Brian testén talált szürke szálak pontosan megegyeztek Mary egyik ruhájával, a  bordó szálak pedig pontosan megegyeztek Norma egy szoknyájának anyagával, valamint ugyanazokat a szürke szálakat találták az első áldozat testén is. 

    A második áldozat temetésén, Mary Bell nyugtalanító viselkedést tanúsított, kacagott és mosolygott a  koporsó láttán, ezt látván a  hatóságok letartóztatták mindkét lányt. Mary Bell higgadtan fogadta a vádat, Norma sírni kezdett. 

    A tárgyalások során egyértelművé vált, hogy mindkét tettes ugyanolyan mértékben bűnös, annak ellenére, hogy Mary volt a dominánsabb fél a bűntények elkövetésében. A két kisfiú meggyilkolását kizárólag élvezetből követték el, teljesen mértékben tisztában voltak azzal, hogy amit tesznek rossz és súlyos következményekkel jár. Norma hevesen tiltakozott a vádak ellen és tagadta hozzájárulását mindkét gyilkosság esetében, állítása szerint csak a gyilkosságok tervezésének megtárgyalásában vett részt. Mary is hevesen tiltakozott a vádak ellen és mindkét gyilkosság elkövetésében Normát hibáztatta. 

    Mary Bell-t felmentették a gyilkosság vádja alól, de elítélték emberölésért, ekkor 11 és fél éves volt;  Norma Bell-t minden vád alól felmentették, ami közfelháborodást okozott. 

Forrás: https://allthatsinteresting.com/mary-bell (Public Domain)

Fogvatartás és szabadon bocsátás

     Fogvatartása idején több intézetbe és börtönbe is szállították, 1977-ben több napra megszökött Moor Court-ból egy másik lánnyal két fiatalember kíséretében. A szabadon bocsátása előtt dolgozhatott felügyelet alatt titkárnőként és felszolgálóként egy kávézóban. Mary Bell 1980 májusában, 23 évesen szabadult az Askham Grange börtönből, anonimitást (majd később kiharcolta az élethosszig tartó anonimitást magának és lányának, illetve unokájának) és egy új nevet kapott, ez lehetővé téve számára, hogy egy új életet kezdjen. 1984-ben született a lánya, aki 14 éves koráig nem tudott semmit anyja sötét múltjáról és 2009-ben született az unokája. Mary Bell-ről, aki most 67 éves, családjáról és jelenlegi tartózkodási helyéről semmi sem tudható, az élethosszig tartó anonimitás védi identitásukat. 

    Veleszületett gonoszsága vagy körülményeinek gyötrelmes kínjai vezették a 10 éves kislányt, hogy elvegye ártatlan gyermekek életét és torz felfogásában élvezze az elkövetett bűncselekményeket? 

Források:

https://youtu.be/tmqekbMeAwY?si=KQNWZ3s5Mk7StoRX 

https://en.wikipedia.org/wiki/Mary_Bell 

http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/december/17/newsid_3261000/3261087.stm

https://web.archive.org/web/20150209235802/http://www.crimelibrary.com/notorious_murders/famous/bell/index_1.html 

https://www.ojp.gov/ncjrs/virtual-library/abstracts/cries-unheard-why-children-kill-story-mary-bell 

Bátorhy Erzsébet magyar grófnőt azzal vádolták, hogy több száz nőt ölt meg a 17 század elején. 

    Báthory Erzsébet, akit ma legtöbben „Vérgrófnő” néven ismernek, a 16-17. század egyik legismertebb és legtitokzatosabb magyar főúri alakja. Élete és állítólagos tettei körül a mai napig rengeteg találgatás, mítosz és spekuláció kering. Egyes források szerint több száz fiatal lányt gyilkolt meg kegyetlen módon, míg mások azt állítják, hogy csupán egy politikai összeesküvés áldozata lett. De ki volt valójában ez az asszony, és miért vonja kétségbe sok történész az őt körüllengő hátborzongató történeteket?

Kép forrása: Britannica

Történelmi háttér

Báthory Erzsébet egy jómódú nemes asszony volt, aki 1560-ban született Nyírbátorban, Báthory György és Báthory Anna lányaként. Egy olyan családba született, amely Magyarország és Erdély egyik legbefolyásosabb nemesi családja volt. Nagybátyja volt Báthory István, Lengyelország királya. 

Kis korábban már ismerős lett számára az erőszak, ugyanis ebben a korszakban a cselédeket rendszeresen verték, és hatéves korában végignézett egy nyilvános kivégzést. 

Erzsébet nagyon szép nő volt, ráadásul intelligens is, beszélt magyarul, szlovákul, görögül, németül és latinul is tudott. 

Már négy éves korában epilepsziás rohamoktól szenvedett, migrének gyötörték és erőszakos hangulatingadozásai voltak.

1570-ben, amikor csupán 10 éves volt oda ígérték a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc főnemesnek, akivel 1575-ben házasodtak össze. Nádasdy Ferenc a korszak egyik legtehetségesebb hadvezére volt, a 15 éves háborúban még a törökök tiszteletét is kivívta, akik ‘fekete bég’-nek nevezték.. A házasságuknak köszönhetően egyesül az akkori Magyarország két legerősebb családja. Báthory Erzsébetnek és Nádasdy Ferencnek öt gyermeke születik, viszont kettő közülük még kisbaba korában meghal.

Nádasdy Ferenc, Báthory Erzsébet férje

Kép forrása: Wikipedia

   A Csejtei kastélyt, ami ma Szlovákia területén található, és a hozzá tartozó falvakat házassági ajándékként kapta. Miután férje meghalt 1604-ben ebbe a kastélyba költözött Erzsébet. A grófnő maga vezette a bírtokot egészen 1610-ig, amikor is Thurzó György letartoztatta és bezáratta. Az eljárás Báthory Erzsébet ellen II.Mátyás kezdeményezésére indult el, és Thurzó György folytatta.    

Csejte vára

Kép forrása: Wikipedia

Bűnei 

   A elmondások szerint egy nap egy cseléd fésülködés során meghúzta a grófnő haját, ami miatt a grófnő megütötte és a szolgálónak kijött a vére, ami ráment Erzsébet kezére. Ezt követően Erzsébet úgy látta, hogy a bőre megszépült azon a helyen, amire a vér rá fröccsent. Ez a tapasztalat azt okozta, hogy Báthory Erzsébet ezt követően megölte a várban szolgáló fiatal lányokat, hogy a vérükkel teli kádban fürödjön, annak érdekében, hogy megőrizze szépségét és fiatalságát – innen ered a "vérgrófnő" elnevezés is. Báthory Erzsébetnek 650 gyilkosságot tulajdonítottak. 

     Állítólag a kínzás különböző formáit alkalmazta, többek között tűszúrásokat, égetést és éheztetést.

    A kezdeti áldozatok elsősorban parasztlányok voltak, akik eltűnésükkel kevésbé keltettek feltűnést. Csak azután kezdődött komolyabb nyomozás, hogy nemesi lányok eltűnéséről érkeztek jelentések. Így 1609-ig figyelmen kívül maradtak az ellene irányuló vádak, azonban ekkor azzal vádolták meg, hogy nemesi családokból származó nőket ölt meg. Thurzó György bevonása azután kezdődött, hogy Magyari István lutheránus lelkész panaszt tett Báthory fiatal lányokkal való bánásmódjáról. Az eszkalálódó vádak következtében II.Mátyás király megbízta Thurzót egy alapos vizsgálat vezetésével.

Halálig befalazva 

   Bár 1610-ben letartóztatták, Báthoryt nemesi rangjára való tekintettel hivatalosan soha nem állították bíróság elé, hanem házi őrizetbe helyezték. Az eljárás során Báthory Erzsébet feltételezett bűntársait,a szolgálóit kínvallatásnak vetették alá, majd halálra ítélték őket. A grófnőt feltételezhetően azért nem végezték ki, mert II.Mátyás, Magyarország akkori királya nem akarta magára haragítani a nemességet. Így Báthory Erzsébet további életét egy befalazott szobában töltötte a csejtei kastélyban.

Halála

   Báthory Erzsébet 1614-ben halt meg 54 éves korában a Csetei kastélyban, ahova be volt börtönözve 1610 óta.

Tények és kérdőjelek: bizonyítékok hiánya vagy politikai manipuláció?

   A történészek körében megoszlanak a vélemények arról, hogy Báthory Erzsébet valóban elkövette-e ezeket a szörnyűségeket. Fontos figyelembe venni, hogy Báthory Erzsébet hatalmas birtokkal és befolyással rendelkezett, a Habsburgok számára hasznos lehetett, ha eltávolítják őt az útból.

   Bár számos tanúvallomás született, ezeknek hitelességét kétségbe vonják, mivel a legtöbb vallomást kínzás alatt tették, ami a korabeli igazságszolgáltatás egyik eszköze volt.

Valóság vagy legenda: egy kegyetlen sorozatgyilkos vagy egy politikai áldozat?

   Vajon mi az igazság? A történészek és kutatók többsége manapság hajlik arra, hogy Erzsébet körüli vérgőzös történetek inkább a politikai ellenfelek által terjesztett rémtörténetek, mintsem valós tények. Bár elképzelhető, hogy Báthory Erzsébet valóban elkövetett néhány kegyetlenséget – a kor viszonyai és az uralkodói kegyetlenség nem volt ritka 

Kulturális hatása

   Báthory Erzsébet története túllépett a történelmi beszámolókon, és kulturális jelenséggé vált. Az irodalomban, a filmekben, színházi előadásokban és a művészetben gyakran a női szörnyetegség archetípusaként ábrázolják. 

  Báthory számos regényben, filmben és színdarabban szerepelt. Nevezetesen ő ihlette Leopold von Sacher-Masoch 1874-es Ewige Jugend („Örök ifjúság”) című novelláját, amely a szadizmus és a hiúság témáit dolgozta fel. A modern filmművészetben Báthory történetét olyan filmekben dolgozták fel, mint a Drakula grófnő (1971) és 2008-as Bathory - A Legenda Másik Arca címmel, egy szlovák-cseh-angol-magyar koprodukcióban készült filmdráma.

  Könyveket is inspirált a története, mint a Countess Dracula: Life and Times of Elisabeth Bathory, the Blood Countess, ami először 1997-ben jelent meg, illetve Szádeczky-Kardoss Irma által írt Báthory Erzsébet igazsága című, 1993-ban megjelent könyv.

  A grófnőnek tulajdonított tetteket az eltelt idő legendáká formálták, de bűneit soha nem bizonyították, sőt az ellene tartott eljárásnak nem született ítélete. Maga Báthory Erzsébet soha nem ismerte el, hogy a vádak ellene igazak.

  Báthory Erzsébet egy nagy hatalommal rendelkező nő volt, amit még inkább fokozott, hogy Nádasdy halála után ő irányította Nádasdy birtokait. Ez okozhata azt, hogy szerettek volna tőle megszabadulni. 

    A köré szőtt legendák és vérfagyasztó történetek valószínűleg nagyobb részt köszönhetők a korabeli politikai machinációknak és a későbbi irodalmi feldolgozásoknak, mintsem a tényleges eseményeknek. Erzsébet „vérgrófnővé” válása talán nem más, mint egy sötét, ámde kitalált legenda, amely a történelem során újra és újra felszínre került, hogy a rémtörténetek kedvelőinek fantáziáját tovább táplálja.

  Összefoglalva, Báthory Erzsébet hagyatéka emlékeztet arra, hogy a történelmet hogyan alakíthatja a narratíva és a megítélés, arra hívva fel a figyelmünket, hogy kérdőjelezzük meg a múltunkban élő erős nőkről szóló, ránk maradt történeteket.

Felhasznált források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1thori_Erzs%C3%A9bet 

https://www.britannica.com/biography/Elizabeth-Bathory 

https://en.wikipedia.org/wiki/%C4%8Cachtice_Castle 

https://www.biography.com/crime/elizabeth-bathory 

https://www.academia.edu/38961180/Elisabeth_B%C3%A1thory_a_true_story

https://en.wikipedia.org/wiki/Elizabeth_B%C3%A1thory_in_popular_culture 

    A gyilkosság nem ismer társadalmi osztályhatárokat, a botrányos életű John Bingham a feleségére akart támadni, mély sérelem indította el benne a gyilkosság megtervezését, amit rendkívüli haraggal vitt véghez; viszont nem gondolta, hogy a felesége helyett a gyermekei dajkájának veszi el az életét. 

Gyermekkor

    Richard John Bingham 1934 december 18-án született Londonban George Bingham és  Kaitlin Elizabeth Anne Dawson második gyermekeként. Lord Lucan egy olyan családba született, ami jelentős arisztokratikus háttérrel rendelkezett, a Lucan grófi cím 300 éven keresztül volt örökölve 9 generáción keresztül. A szülők nem voltak sokat jelen a gyerekek életében, leginkább dajkák nevelték őket. Szokatlan gyermekkora és körülményei voltak, de személyisége is szokatlannak bizonyul. 

    A háború idején őt és testvéreit Amerikába küldik, ahol felbecsülhetetlen luxusban él, itt kialakul benne a vágy a fényűző élet fenntartása iránt. Visszatérnek Amerikából 1945-ben, A fiatalember észrevehetően emocionális problémákkal küszködik, elküldik pszichiáterhez, mert édesanyja felfedezi benne a pszichopátia szembetűnő jeleit és kiderül, hogy kötődési zavarban is szenved. 

   A tekintélyes Eton kollégiumba kerülve, lázadozni kezd, szerencsejátékokat űz iskolatársaival, hiányzik órákról és a gyors autók sokkal jobban érdeklik mint a tanulmányai. 

Lucky Lucan

    1953-ban elkezdődik a katonai szolgálata, de semmilyen érdeklődést nem mutat iránta, hiányzik belőle a kellő fegyelemzettség, sokkal inkább a szerencsejátékok és veszélyes sportok foglalkoztatják szolgálata alatt. Gazdag barátokat szerez magának, akik képesek segíteni rajta megszorult pillanataiban, bizonyára így barátkozik össze William Shan Kidd-el is, aki később sógora lesz. 

    A katonai szolgálatból való visszatérését követően egy banknál kezd el dolgozni, de hamarosan észreveszi, hogy sokkal többet tud nyerni a szerencsejátékokból mint a havi fizetése, sokkal intenzívebben kezdi el űzni a kaszinózást. Egy ponton óriási összegeket nyer és elnevezik Lucky Lucan-nak, a káros szenvedélyeinek élő egyedülálló férfi megtestesülése. 

Házassága

     Veronica Duncan Londonba költözik, azzal az elképzeléssel, hogy modellkedni fog; az erős akaratú, versenyszellemű, ideges jellemű 18 éves lány egy nevet próbál teremteni magának a világban. Testvérével együtt magasabb körökben kezdenek forogni, poziciójukat testvérének a házassága Shan Kidd-el maradéktalanul megszilárdít. Csupán 10 hónappal azután, Veronica házasságot köt Lord Lucan-al, akit bizonyára nem csak a vonzalom visz az oltár elé, hanem hátsó szándékok is hozzájárulhatnak a döntéséhez. Nem volt egy nagyon boldog házasság, Lord Lucan édesapja halálával örökli a címet és jelentős vagyon tulajdonosává válik, legfőbb feladata ebben a helyzetben az, hogy örökösei legyenek. Veronica-t bizonyára csendesnek, alárendeltnek, könnyen irányíthatónak vélte, viszont nem számított azzal, hogy a lány természete nem ilyen és saját mentális problémáival kell küzdjön. A párnak három gyermeke született, Veronica egyre jobban kezdett aggódni az anyagiakért, mert Lord Lucan sokszor jelentős összegeket veszített kaszinózás közben, így Veronica is kezdett belevegyülni a szerencsejátékok világába. Hamarosan megromlott a kapcsolatuk és különválnak útjaik, ezt követi egy éles harc a gyerekek gyámsága fölött, Lord Lucan minden anyagi erőfeszítést megtesz, hogy megnyerje a pert, de közben Veronica perköltségeit is köteles fizetni, így amikor a bíróság Veronica javára hozza meg a döntést, Lord Lucan óriási fizetendő pénzösszeggel és legyőzve kell elsétáljon. De ami Lord Lucan számára igazán az utolsó csepp volt a pohárban és megbocsáthatatlannak vélt, a feleségének egyes nyilatkozatai voltak a tárgyaláson magánéletének intim területeiről. 

Lord Lucan és jövendőbeli felesége, Veronica 1963 októberében

Forrás: Wikipedia

Gyilkosság és gyilkossági kísérlet

    Veronica köteles egy megfelelő dajkát alkalmazni a gyermekei nevelésére és fegyülelésére, így Veronica egy kedves munkásosztálybeli lányt vesz fel ennek az állásnak a betöltésére. S.R. már két hónapja dolgozott Veronica-nak, 1974 november 7-én rendesen szabadnapja volt, de kicserélte a szabadnapját így azon az estén Veronica helyett a dajka ment a konyhába teát készíteni. Lord Lucan a konyhába várta feleségét a sötétségben és rátámadt a semmit sem sejtő fiatal dajkára, rendkívül agresszíven kezdte el ütni a lányt egy ólomcsővel és zsákba helyezte a holttestet. Veronica nem tudta a lány miért késlekedik, ezért utána akart menni, ekkor a férfi rátámadt és a fejére halálos ütéseket intézett, a nő minden erejével harcolni kezdett a betörővel, akit hamarosan felismert mint a férje, Lord Lucan. Amikor a pillanat megfelelőnek bizonyult, kilopózott a házból, azon az estén a Plumbers Arms pub vendégei tanúi lehettek amint egy súlyosan megsebzett nő, vérrel az arcán és ruháin, beesik a pub ajtaján és kétségbeesetten segítséget kér. A rendőrség megérkezik a gyilkosság helyszínére, a ház rémisztő képet fest: mindenhol vér. 

Eltűnése

    Lord Lucan elmenekült a helyszínről és az egyik barátjának a kocsijával, egy Ford Corsair-el, ekkor 39 éves volt. Mai napig nem lehet tudni mi történt vele, nagyon sok elmélet született az évek során az eltűnéséről és tartózkodási helyéről, de sokan (közülük felesége is) azt gondolják legvalószínűbbnek, hogy öngyilkosságot követhetett, bár ez csak az egyik lehetőség a sok közül.

   Veronica, 2017-ben 80 évesen öngyilkosságot követett el, nem hagyott semmit három gyermekére és már több mint 35 éve nem tartotta velük a kapcsolatot.

Források:

https://youtu.be/DhHIqvhy_0Q?si=bRxDELG74FzoVX-f 

https://en.wikipedia.org/wiki/John_Bingham,_7th_Earl_of_Lucan 

https://24.hu/kulfold/2017/09/30/orokre-sirba-szallhatott-a-negyven-eve-eltunt-grof-titka/ 

https://www.dailymail.co.uk/femail/article-14029683/lord-lucan-wife-veronica-duncan-personal-letters-discovered.html 

https://web.archive.org/web/20171001023421/http://ladylucan.co.uk/ 

     Dorothea Puente a 1426 F Street-en elhelyezkedő Viktoriánus ház lakóinak rémálma volt, az idős nő kilenc életet oltott ki az épület falai közt, hetet ezek közül a ház kis udvarára helyezett örök nyugalomra. Egyetlen dolgot kívánt tőlük: a pénzüket, miután célját elérte, érzelemmentesen megszabadult a számára akadálynak tűnő ártatlan személyektől. 

Forrás: murderpedia.org

Gyermekkor

  Dorothea Helen Gray 1929 január 9-én született Redlands, Kaliforniában gyapotszedő szülők hetedik gyermekeként. A szüleit korán elvesztette, de nem kötötték szép emlékek hozzájuk, hiszen alkoholproblémákkal küszködtek és nem adták meg gyermekeiknek a kellő figyelmet és szeretetet, sőt traumatizáló dolgokon kellett keresztülmenniük a családi életben. Csupán nyolc éves volt Dorothea amikor el kellett mennie otthonról, árvaházakban és nevelőszülőknél nőtt fel. 

Házasságok

  Az első férje Fred McFaul volt, egy második világháborús katona, házasságukból két lány született, három évvel később McFaul elhagyja feleségét, az egyik lányukat örökbe adják, a másik pedig Dorothea rokonaihoz kerül. Dorothea elkezd csekkeket hamisítani és ezért 1 évet kap börtönben.

  A második férje Axel Johanson volt, akivel 14 éven keresztül élt házasságban, viszont ezidő alatt Dorothea prostitúcióhoz fordul, hogy tudja fenntartani magát és emiatt ismét börtönre ítélik. 1966-ban Dorothea elválik Johanson-tól. 

  A harmadik férje Roberto José Puente volt, házasságuk csupán két évet tart, de végül megtartja a Puente vezetéknevet.

  A negyedik férje Pedro Montalvo volt, de csak pár hónapig maradtak együtt.

Gyilkosságok

  Dorothea elkezd ápolónőként dolgozni Kaliforniában és elköveti feltételezhetően az első gyilkosságát, viszont az idősebb hölgy nyugtató-túladagolással történt halálát öngyilkosságnak nyilvánítják és Dorothea nem kerül gyanúba. 

  Ezután Sacramentoba költözik, bőkezű adományokkal és hazugságokkal érkezik, tehetetlen időseket kezd bedrogozni és kirabolni. Ezért le is tartóztatják és 3 év múlva ismét szabadon járja az utcákat és elkezd működtetni egy szállót idős személyek számára, akik problémákkal küszködnek és felölti a gondozó, házbérlőnő szerepet (ezzel megszegve a szabadlábra helyezés feltételeit is).

  Sajnos Puente nem volt a gondoskodó, kedves idős hölgy akinek mutatta magát, sokkal inkább érdekelte a bérlők nyugdíja, mint a velük való törődés. Egy Dalmane nevezetű nyugtató hatású gyógyszerrel mérgezte meg áldozatait, amelyet alkohollal párosított, ez a kombináció halálosnak bizonyult. Miután beváltotta a társadalombiztosítási csekkjeiket, hét személyt eltemetett a ház körül és szép virágoskertet alakított ki, hogy elrejtse bűntetteit. Egy másik áldozatát a folyóparton találták, egy fadobozban. 

Megszökése és letartóztatása

  A rendőrség épp az egyik eltűnt bérlője után érdeklődtek 1988-ban, amikor virágoskertben emberi maradványokat felfedeztek fel. Dorothea nem volt egy pillanatra se gyanusítva, hiszen a törékeny nagymama szerepet nagyon jól játszotta, hazudott a koráról, hátteréről és legalább 10 évvel idősebbnek mondta magát, ezen kívül régi ruhákba öltözködött, nem festette meg szürkülő haját és kiválóan színészkedett. Azt mondta, hogy előtte sokan mások laktak ebben a házban és ő nem tud semmit. 

   A rendőrség következő nap visszatért és elkezdte teljesen felásni a kertet, hogy az szörnyű helyzet mélyére jussanak. Dorothea érzelmileg kimerültnek vallotta magát és elkéreszkedett egy környékbeli szállodába ahol inni kívánt egy kávét az unokaöccsével. A felelős detektív elkísérte őt a szállodáig mit sem tudva, hogy Dorothea soha nem fog visszatérni a 1426 F Street-en levő házba. A detektív visszamegy a helyszínre, ahol időközben még egy testet felfedeztek, az első kérdés ami felmerül “Hol van Dorothea?” Az 59 éves Dorothea Puente a rendőrség elől menekülő szökevény. 

   Pár nap múlva elkapják az első számú gyanusítottat egy szállodában és letartóztatják. A rendőrség azt gondolja, hogy a nőnek kellett legyen egy bűntársa is, aki a bérlői közül való lehetett. 

  Puente soha nem vallotta be a gyilkosságokat és arra hivatkozott, hogy a bérlői természetes körülmények között hunytak el, 1984-ben csak 3 személy megölése miatt ítélik el, annak ellenére, hogy legalább 9 ember haláláért felelős és életfogytiglan börtönbe kerül. A börtönben kiad egy szakácskönyvet és találkozik párszor újságírókkal, de a gyilkosságokról nem nyilatkozik.  

Dorothea Puente letartóztatása után, úton vissza Sacramentóba

Forrás: murderpedia.org

Halála

  Dorothea Puente 2011-ben, 82 évesen halt meg, gyilkosságai rejtélyeit magával vitte, soha nem mondta el a teljes igazságot és végig tagadta bűnösségét. 

  A szállodát, amelyben történtek a vérfagyasztó gyilkosságok, megvette egy pár, Tom Williams és Barbara Holmes, akik azóta a házban laknak és szinte múzeummá alakították.

Forrás: murderpedia

 A farkas báránybőrben igazán megtévesztő lehet, de Dorothea sokkal inkább hasonlított egy parazitához, ami rátapadt tehetetlen áldozataira, kihasználta őket, majd hidegvérrel megszabadult tőlük. 

Forrás:

https://youtu.be/5CxkbLHzqfY?si=afPNgw4CKQhsRCVd 

https://en.wikipedia.org/wiki/Dorothea_Puente 

https://www.newsweek.com/we-live-serial-killers-old-home-victims-bedroom-1734043 

https://murderpedia.org/female.P/p/puente-dorothea.htm 

       A reflektorfényben fürdő Jack Unterweger, elismert író és újságíró teljesen elvarázsolta Ausztriát magabiztos, vonzó személyiségével és eltökélten játszotta a példásan jó útra tért bűnöző szerepét. A manipuláció mestere hírességgé vált, egy egész országot megvesztegetett, de az álarc mögött egy narciszisztikus pszichopata képe rejlett. 

Gyermekkor

        Johann “Jack” Unterweger 1950 augusztus 16-án született Judenburg-ban Theresia Unterweger pultoslány és Jack Becker amerikai katona gyermekeként. Becker elhagyta Theresia-t még a gyermek születése előtt és az édesanyja letartóztatása miatt, három évesen Jack a nagyapjához kerül. Gyermekkora semmiképp sem ideális, nagyapjánál olyan események tanúja lesz, amelyek nem kisgyermek szemeinek valók, a férfi prostituáltakat hoz haza és a gyermek fejét megtölti nőgyűlölő nézeteivel. Nyolc éves korában rokonokhoz kerül, majd szociális ellátás alá kerül. Ifjúsága nagyrészét börtönbe töltötte, főként lopással kapcsolatos bűncselekmények miatt (de prostituáltakat is próbált bántalmazni),tehát már fiatalon a bűnözés világába került.  

Első gyilkosság és szabadon bocsátás

          Az ifjú Unterweger akkori barátnőjével utazott, amikor az út szélén megpillantották a barátnője egyik ismerősét, egy 18 éves lányt, ketten kirabolták és az erdőbe vonszolták, ahol Jack megfojtotta a saját melltartójával. A kihallgatáson Jack bevallotta a gyilkosságot, barátnője is azt vallotta, hogy Jack megfojtotta ismerősét, így 1976-ban életfogytiglan fogvatartásra ítélték.

        Unterweger nem volt jeles tanulmányaiban, hiszen fiatalkorát bűnözéssel töltötte és ilyenkor nehéz remekelni akadémiai szempontból, tehát a börtönben sok szabadideje lévén olthatatlan tudásszomj sarkallta a könyvtár gyakori felkeresésére. Elkezdett írni novellákat, rövid történeteket, verseket, autobiográfiát és egy gyermekeknek szánt esti rádióműsornak epizódókat. Népszerűvé vált, példás fogoly volt, tehát az ausztriai művészek, írók, újságírók és politikusok indítványaként kampány jött létre Unterweger szabadon engedéséért. Öt év múlva, 1990-ben szabadon engedik, az életfogytiglanra szóló ítéletből csupán 15 évet töltött rácsok mögött, teljesen szabad emberként lép ki a börtön kapuin, nem kötelezik pszichiátriai  kezelésre. 

Forrás: murderpedia.org

Népszerűség

     Az újonnan szabadon engedett Unterweger igazi hírességgé válik, rajongótáborral és csodálókkal rendelkezik, akik szemében egy megjavult ember. Jack rendkívül magabiztos imázsa és sikere elbűvöli a tömegeket, a nők körülrajongják és megdöbbentő népszerűséggel büszkélkedhet.  

További gyilkosságok

        Annak ellenére, hogy ezen a pontos teljesen rendbe hozhatta volna az életét, Jack mégsem tud vagy nem akar ellenállni beteg indulatainak. Hamarosan elutazik Csehszlovákiába (a mai Cseh Köztársaság és Szlovákia területe), ahol ismételten gyilkosságot követ el, viszont ekkor már sokkal részletesebben megtervezi lépteit. Ezután megbátorodik és szülőhazájában, Ausztria fővárosában is gyilkol, illetve utazásai során az AEÁ-ban is fiatal nők életét oltja ki, áldozatai leginkább prostituáltak. Megdöbbentő merészségre, önteltségre és zsarnokságra vall, amikor újságíróként kezd vizsgálódni és kutakodni az általa elkövetett bécsi prostituáltgyilkosságokban. Eképpen próbálja megtéveszteni a nyilvánosságot és a rendőrséget, illetve alibit szerez magának minden alkalomra amikor a kocsiját a prostituáltak által körözött környéken látják vagy beszélgetésbe merül velük, sőt ezeknek a nőknek a megvédőjeként lép fel. Ez bizonyára nagyon növelte az egóját, hiszen a pszichopaták mértéktelenül élvezik ha ők tudnak olyan dolgokat, amelyeket a rendőrség nem is sejt, ha kényük kedvük szerint manipulálhatják a helyzetet.  

Forrás: murderpedia.org

Letartóztatása és halála

        A rendőrség kezdi összekötni a gyilkosságokat, rájönnek arra, hogy ugyanaz a gyilkosságok végrehajtása és típusa, illetve összehasonlítják Unterweger első gyilkosságával és így kirakják a puzzle hiányzó darabjait. Unterweger azonnal elmenekül Floridába, de a rendőrség nyomára akad és elfogja, a letartóztatást követően hosszas és bonyolult tárgyalás követi. A vádlott egész végig védi ártatlanságát és nem vallja be tetteit, szinte katonai tartással és büszkeséggel hallgatja végig a tárgyalást. Nagyon figyelmesen elemezte végig minden nap az esküdtek viselkedését, mindig tudta, hogy ki van ellene, ki van vele és ki szkeptikus; a nyolc esküdt soha nem tudott egységesen megegyezni bűnösségét illetően, páran mindig ártatlanságára szavaztak. 

        Elítélik életfogytiglanra, alig 6 órával az ítélet kimondása után, Unterweger felakasztja magát cellájában 43 éves korában, ugyanazt a típusú csomót használva, amellyel elvette áldozatai életét. 

Források:

https://youtu.be/CMQHetYZBE8?si=ksz gs1 ZOckra F8 

https://murderpedia.org/male.U/u/unterweger-jack.htm 

https://en.wikipedia.org/wiki/Jack_Unterweger 

        Intelligens, kedves és kissé félénk, első ránézésre Ross-ról nehéz lett volna azt hinni, hogy fiatal nőket vesz fel az útról és brutálisan megfojtja őket. Nehéz lett volna sejteni, hogy a barátságos fiatal arc mögött kimondhatatlan sötétség, sínylődés, fájdalom rejlik. 

Gyermekkor

Michael Bruce Ross 1959 július 26-án született Connecticut államban, Patricia Hilda Laine és Dan Graeme Ross legidősebb gyermekeként. Gyermekkorát a szülei által működtetett csirkefarmon töltötte, ahol az ő feladata volt megfojtani a gyenge vagy valamilyen rendellenességgel rendelkező csirkéket. 

A családi élete problémás volt, édesanyjuk többször is elhagyta a családot, fizikailag bántalmazta gyermekeit, majd mentális intézménybe került. Édesapjával nagyon rossz volt a viszonya és ő is gyakran megverte Michael-t. Egyes családtagok azt állítják, hogy Ross-t tinédzser nagybátyja molesztálta, aztán öngyilkosságot követett el amikor Ross 6 éves volt. 

A gyermekkor megpróbáltatásai, a szülők kegyetlenkedése és a nem éppen idillikus csirkefarm, kényszeríthették törékeny elméjét arra, hogy mezavarodjon.

Forrás: Serial Killer Database (https://skdb.fandom.com/wiki/ROSS_Michael_Bruce/Gallery)

License: CC BY-SA

Egyetem

Ross nagyon intelligens volt (155 IQ-val rendelkezett), iskolába kiemelkedő jegyeket kapott, így feltörekedvén és előrejutván tanulmányaiban, bejutott a híres Cornell Egyetemre, közgazdaság szakra . 

A szülei már gyermekkorában rossz útra terelték és amikor 21 évesen kijutott a nagyvilágba, egy nagyon dühös fiatalemberré alakult, akiben rengeteg elrejtette belső frusztráció lakozott, emiatt odajut, hogy már nem csak csirkéket fojtogat, hanem embereket. Az elején könnyen megközelíthető, kissé ügyetlen srácnak látszott, de kis idő elteltével egyre antiszociálisabb viselkedést tanúsított: kezdett követni és zaklatni nőket, majd nemi erőszakot is elkövetett, nem sokkal ezután pedig a legelső gyilkosságára is sor került. 

Gyilkosságok

Ross nyolc, 14 és 25 év közötti fiatal nő életét oltotta ki 1981 és 1984 között Connecticut és New York területén, hét áldozatot a nyolc közül megerőszakolt. Gyakran vette fel a stoppoló lányokat az út széléről vagy rabolta el őket, miután bántalmazta és megfojtotta őket, elszigetelt helyeken hagyta a maradványaikat. A bűncselekményeket csak évekkel később, 1994-ben, bogozták ki és vezették vissza Michael Bruce Ross-hoz.

Letartóztatás és ítélet

Az utolsó áldozat háza közelében megfigyeltek egy kék Toyotát, ami megegyezett Ross járművével és így lett ő a rendőrség elsőszámú vádlottja. Letartóztatták és azonnal bevallotta a gyilkosságokat, hihetetlenül hideg részletességgel és közömbösséggel írta le a gyilkosságokat, sőt büszkélkedett velük. Halálra ítélték méreginjekció által és szinte 18 évet töltött a halálraítéltek sorában és háromszor is próbált öngyilkosságot követni.

Fogvatartása idején megtért és buzgó katólikussá vált, jótékonykodni kezdett, azt vallotta, hogy bánja a bűneit és élete utolsó évében feladta a halálítélettel való jogi küzdelmét. Egy interjúban azt mondta, hogy nem a halál a büntetés számára, hanem élni büntetés, illetve ha az ő halála megnyugvást és lezárást jelent az áldozatok hozzátartozóinak, akkor ő ezt elfogadja. Kivégzése előtt Ross tehát felhagyott a fellebbezéseivel és elfogadta a halálos ítéletet, azonban ügyvédjei és a szakértők kétségbe vonták, hogy mentálisan alkalmas volt-e ilyen döntés meghozatalára, mivel a halálsoron töltött hosszú idő és a körülmények miatt halálsori szindrómában (halálsori pszichózis) szenvedhetett.

Forrás: Serial Killer Database (https://skdb.fandom.com/wiki/ROSS_Michael_Bruce/Gallery)

Jelleme

Ross azt vallotta, hogy az áldozatait nem látta emberi lényeknek, teljes empátiahiányt tanusított irántuk; azt mondta, hogy a gyilkosságok elkövetése után közvetlenül nem tudta volna azonosítani őket, csak az újságból tudta meg, hogy kik voltak. Azt nyilatkozta, hogy a gyilkosságok során teljesen elvesztette a kontrollt önmaga fölött és nem tudta volna leállítani magát. A gyilkosságokat azért követte el, mert látta, hogy a nők vulnerábilis állapotban voltak és erősnek akarta érezni magát, hatalma alatt akarta érezni a tehetetlen áldozatokat. Szexuális szadista volt, aki a nemi bántalmazás után megnyugtatta áldozatait, majd megfojtotta őket,  a legmagasabb szintű gyönyört a megfojtásuk által nyerte. Intelligenciája megengedte neki, hogy a manipuláció mestere legyen, kívül a kedves és kissé kínos szomszédfiút alakította, miközben belül egy szörnyeteg rejlett. A börtönben, szakértőkkel való beszélgetések és önreflexió által rájött, hogy valami nincs rendben az elméjével és kezdte bánni a kegyetlen dolgokat amelyeket elkövetett. Hitre talált és bűnbánó volt, úgy gondolta, hogy bűnei megvoltak bocsátva és várta az örök nyugalmat. 

Halála

Osborn Correctional Institution börtönben (Somers, Connecticut) végezték ki 2005 május 13-án, 45 éves volt. Ross nem kért különleges utolsó vacsorát a kivégzése előtt, így a szokásos börtöni ételt fogyasztotta el és amikor megkérdezték, hogy szeretne-e utolsó nyilatkozatot mondani, csukott szemmel azt válaszolta, hogy „Nem, köszönöm”. 

Michael Bruce Ross földi létét egy viharos gyermekkor és egy erőszaktól mérgezett fiatalkor határozza meg, amely nyolc értékes fiatal élet megkínzásában és gyilkosságában torkollik. Elfojtott indulatok és érzelmek fertőzték meg és a sötétségből amelybe beleesett már nem volt visszaút. 

Források:

https://youtu.be/vx878uqVzYU?si=VC_Hh6Szg9CNoU0l 

https://youtu.be/atsV210Nr90?si=JN8eMMwve2Bp0C2r 

https://deathpenaltyinfo.org/stories/the-michael-ross-case-and-death-row-syndrome 

https://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Bruce_Ross 

Hová tűnt Kiss Béla? Egy magyar sorozatgyilkos, akit soha nem találtak meg.

    Cinkota, Budapest csendes külvárosa, egy olyan hátborzongató történetet rejt, amely örökre megváltoztatta a magyar bűnügyi történelem arculatát. Kiss Béla, a Cinkotai asszonygyilkos, Magyarország egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa lett. A története különösen azért is vérfagyasztó, mert a háború kitörésével nyoma veszett, és máig rejtély, hogy mi történt vele. Kiss Béla neve így nem csupán egy magyar kriminalisztikai anomália maradt, hanem a valóság és a legenda közötti vékony mezsgyén egyensúlyozó rémtörténet.

Kép forrása: Wikipedia

A Sötét Kezdetek

    Kiss Béla 1877-ben született Izsákon, és 1905-ben költözött Cinkotára, ahol bádogosműhelyt nyitott. A bádogmestert a helyi közösségben az emberek szorgalmas, megbízható, dolgos férfiként ismerték, senki sem sejtette, hogy éjszakánként milyen borzalmas dolgokat művel. A férfi hirdetéseket adott fel újságokban, hogy női társaságot keressen, és a hirdetések révén számos áldozatot csábított el.

    A nőkkel való kapcsolatai kezdetben ártalmatlanoknak tűntek, de Kiss valójában kegyetlen szándékokkal közelítette meg őket. Az áldozatok általában soha többé nem tértek haza. Kiss Béla módszere az volt, hogy kicsalta megtakarított pénzüket, majd megfojtotta őket, és végül a holttesteket bádoghordókba rejtette.

A Gyilkosságok Módszerei

    Kiss Béla házában nőket ábrázoló fotókat és legalább 500, képeslapra írt szerelmes levelet találtak a nyomozók. Ezekben összesen 174 nő tett neki házassági ajánlatot, ő pedig 71 lánynak ígérte meg, hogy heteken belül elveszi őket feleségül. Kiss Béla gyilkossági módszere ugyanis az volt, hogy az 1905 és 1914 között feladott újsághirdetéseivel mindig a nála kicsit idősebb, naiv, vidékről Budapestre költözött, sanyarú sorsú nőket csábította el, akiket aztán általában nem keresett senki. Minden nőt, aki a házba ment, megfojtottak. Kiss a holttestüket alkoholba pácolta, és légmentesen lezárt bádoghordókba rejtette.

     Kiss Bélát a gyilkosságok során használt módszerei tették hírhedtté. A nők eltűnése után sokan nem is keresték őket, mivel Kiss ügyesen manipulálta a helyzetet. Az áldozatok között voltak fiatal lányok és nők is, akiknek sorsa végül összefonódott Kiss sötét titkaival.

        A bűntények felfedezése 1916-ban történt, amikor egy véletlen folytán rábukkantak Kiss bádoghordóira.

A Lebukás

    1914-ben, a háború kitörésekor Kiss Béla behívót kapott a frontszolgálatra, és így elhagyta Cinkotát. A lebukásra egy épületfelújítás során került sor 1916-ban, ugyanis háza új gondnokot kapott, aki fel akart újítani azt. Kresinszky Márton gondnok és Takács István gyógyszerész fedezték fel a rejtélyes hordókat. Kiss Béla műhelye melletti kamrában hét darab egymásra rakott egy méter hosszú, ötven centiméter széles bádoghordókat találtak. Amikor felnyitották az elsőt, borzalmas látvány fogadta őket: egy női holttest feküdt benne. Azonnal értesítették a hatóságokat, akik további hordók felnyitásakor újabb holttesteket találtak.

     A nyomozás során kiderült, hogy Kiss Bélának legalább 24 áldozata volt, akiket különböző módszerekkel ölt meg. 

      Az áldozatai temetését egyazon napon tartották, és a falubeliek emlékei szerint egész nap zúgtak a harangok Cinkotán.

Kiss Béla cinkotai háza a bal oldalon látható

Kép forrása: Wikimedia Commons

Hogyan tűnt el a „cinkotai rém”?

    Amikor a rendőrség rájött, hogy milyen borzalmakat rejt Kiss háza, azonnal elfogatási parancsot adtak ki, és keresték őt a fronton, ahová a háború miatt behívták. Azonban a nyomok megszakadtak: a katonák között nem találták Kiss Bélát, és senki sem tudta pontosan, hogy hová tűnt. Egyes források szerint hadifogságba került, ahol tífuszban hunyt el, míg más elméletek szerint talán más néven elmenekült, és új életet kezdett, esetleg más országba költözött, de senki sem tudta biztosan.

   A háború káosza és a nyilvántartási rendszerek hiányosságai miatt lehetséges, hogy Kiss Bélának sikerült eltűnnie a hatóságok szeme elől. Néhány szemtanú állítólag látta őt Európa különböző városaiban, de egyetlen nyom sem vezetett valódi nyomozói áttöréshez. 

   1919-ben állítólag Budapesten látták. 1924-ben Hoffman néven bukkant fel a francia idegenlégióban, de még azelőtt eltűnt, hogy letartóztathatták volna. 1932-ben látni vélték amint New Yorkban a Times Square-en sétált.

Kriminálpszichológia szempontok szerint

    Kiss Béla egy átlagos személynek tűnt azonban a látszat mögött egy problémás egyéniség rejtőzött, akinek életét személyes veszteségek és érzelmi zavarok jellemezték. 1912-ben elhagyta a felesége, ami feltehetően mélyreható pszichológiai változást váltott ki Kiss Bélában. Ez a szívfájdalom vált a sötétségbe való süllyedés katalizátorává.Valószínűleg rendkívül bizonytalan és törékeny személyisége volt, és a szerelmi csalódás által felszínre hozott indulatok tették őt az egyik legkegyetlenebb és legrejtélyesebb sorozatgyilkossá.

Kiss Béla öröksége: egy örök rejtély

   Kiss Béla története a magyar kriminalisztika egyik leghátborzongatóbb és leginkább felkavaró esete. Az „asszonygyilkos” legendája azóta is él, és mint minden rejtélyes bűnügyi történet, különösen az emberek fantáziáját mozgatja meg. Számos könyv és dokumentumfilm készült róla

     Kiss Béla, a Cinkotai asszonygyilkos, nemcsak a bűnügyi történelemben, hanem a popkultúrában is jelentős nyomot hagyott. 

    Kiss Béla ügye inspirálta több művészi alkotását is. Antonin Artaud színdarabja, a Thirty-Two, közvetlenül a gyilkosságokkal foglalkozik, és Kiss karakterét is megjeleníti. A darab a sorozatgyilkos pszichológiáját és tetteinek következményeit vizsgálja, bemutatva a társadalomra gyakorolt hatását. A filmipar is felfedezte Kiss Béla sötét történetét. A Bela Kiss: Prologue (más néven The Kiss of a Killer vagy Natural Born Killer) című német horrorfilm 2013-ban készült, és Kiss életrajzát dolgozza fel. A film bemutatja a gyilkosságok hátterét és Kiss pszichológiai profilját.

    A zene világában is találkozhatunk Kiss Béla nevével. Számos dal készült, amelyek a gyilkosságaira utalnak. Például Amoree Lovell The Alphabet Serial Song című száma említi Bélát, míg a Bloodsucking Zombies from Outer Space és Gazpacho zenekarok is írtak dalokat a Cinkotai asszonygyilkosról. John 5 Bella Kiss című dala szintén inspirálódott Kiss történetéből.

     Az ügy a saját korában is nagy médiafigyelmet kapott, az akkor  újságíróként dolgozó Karinthy Frigyes is írt az esetről. Hét bádoghordó című cikkéből idézünk: “Egyik ember tajtékpipát gyűjt, a másik rovarokat, a harmadik levélbélyeget. Kiss Béla női holttesteket gyűjtött. Ott álltam a czinkotai temetőben, a bádoghordók előtt, és sorra néztem, a mint a felbontott hordók tartalmát kiborították a bonczasztalra. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontosan, lelkiismeretes munkával. “

Mindez persze mégsem ad választ a legégetőbb kérdésre: Hová tűnt Kiss Béla? 

Felhasznált források:

https://web.archive.org/web/20041105004257/http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=51483 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_B%C3%A9la_(sorozatgyilkos) 

https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9la_Kiss 

https://allthatsinteresting.com/bela-kiss-vampire-serial-killer 

https://karinthy.legtux.org/r_nt_badoghordo.htm

Hogyan vált Giulia Tofana Európa legrettegettebb méregkeverőjévé, és milyen eszközökkel terjedt el a halálos „Aqua Tofana”?

A történelemben sokan ismertté váltak a mérgek mestereként, de csak kevesen tettek szert olyan hírnévre, mint a 17. századi olasz Giulia Tofana, aki a Méregkirálynő néven vált híressé. Ugyanis az ő nevéhez fűződik az „Aqua Tofana” nevű, gyilkos méreg megalkotása, amelyet főként római és nápolyi nők használtak. Giulia a bántalmazó házasságok csapdájába esett nők ellenállásának szimbólumává vált. Az ő története a felhatalmazásról, a túlélésről és a méreg sötét művészetéről szól - egy olyan történet, amely ma is visszhangra talál.

Kép forrása: Wikimedia Commons

Ki volt Giulia Tofana?

Giulia Tofana korai életéről kevés megbízható információ áll rendelkezésre. Valószínűleg 1620 körül született Palermóban, Szicíliában, egy olyan világban, ahol a nőknek korlátozott jogaik voltak, és gyakran súlyos elnyomással kellett szembenézniük. Édesanya Thofania d'Adamo volt, akit 1633-ban saját férje megmérgezése miatt végeztek ki. Ez a tragédia mélyen megértette Giuliával, hogy a nők milyen kétségbeesett intézkedésekhez folyamodhatnak, hogy megszabaduljanak a bántalmazó kapcsolatoktól. 

Anyja kivégzését követően Giulia Rómába ment, ahol gyógyszerészként kezdett el tevékenykedni. Tofana valahogy belekeveredett a méregkeverés világába, amelyet mások segítségére (és valószínűleg saját anyagi hasznára) fordított. Rómában kedvező talajra lelt a felvirágzó vállalkozásához, amely kifejezetten a szerelem nélküli vagy bántalmazó házasságokban rekedt nőknek nyújtott segítséget.

Az Aqua Tofana születése

Giulia legismertebb termékét, az Aqua Tofanát rafináltan kozmetikumnak álcázta. Az Aqua Tofana-t a „Bari Szent Miklós Manna”, egy népszerű gyógyító olaj álcája alatt hozták forgalomba, és a nőknek öregedésgátló elixírként árulták. Ez az ügyes trükk lehetővé tette a nők számára, hogy a mérget a szépségápolási termékeik között rejtve tartsák, így könnyen hozzáférhetővé, de a gyanútlan férjek számára észrevehetetlenné téve azt.

Giulia mérge színtelen és íztelen volt, így gyanú nélkül, zökkenőmentesen lehetett ételhez vagy italhoz adni. Becslések szerint az Aqua Tofana körülbelül 600 férfi haláláért volt felelős. A mérgezések sikerességét az is elősegítette, hogy a tünetek és a halál időpontja gyakran egybeesett a korabeli betegségekkel.

Kép forrása: Wikipedia

Hogyan terjedt a méreg?

Giulia nem egyedül tevékenykedett; kiterjedt hálózatot épített ki, amely más nőket és gyógyszerészeket is magában foglalt, akik segítettek a méreg terjesztésében. Ügyfelei között a családon belüli bántalmazással küzdő alsóbb osztálybeli nőktől a házassági problémáikra diszkrét megoldást kereső tehetősebb pártfogókig sokféle volt. Ez a tevékenység az 1630-as és 1650-es években olyan városokban virágzott, mint Nápoly és Róma.

Hogyan bukott le Giulia Tofana?

Tofana tevékenysége éveken át rejtve maradt, amíg egy nő az utolsó pillanatban visszalépett a mérgezés végrehajtásától. Ez a nő, aki már belekeverte az ételbe az „Aqua Tofana”-t, megrémült és bevallotta a férjének a tervét. A nő a helyi hatóságok kihallgatása során bevallotta, hogy az Aqua Tofanával mérgezte meg a férjét. Ezt követően Giuliat letartóztatták, majd kínvallatással kényszerítették, hogy bevallja bűneit és feltárja vásárlói hálózatát. Végül Giuliát a lányával és több bűntársával együtt kivégezték a római Campo de' Fiori téren.

Giulia Tofana és Az „Aqua Tofana” Öröksége

Giulia Tofana története elrettentő példaként és inspirációs forrásként is megmaradt a történelemben. Míg egyesek hidegvérű gyilkosnak, mások a védtelen, elnyomott nőkkel szembeni ellenállás szimbólumának tekintik. Az Aqua Tofana a későbbiekben is egy olyan titkos elixírként vonult be a köztudatba, amely a rejtett gyilkosságok és a manipuláció eszköze lett. 

Összefoglalva, Giulia Tofana rejtélyes alak marad, akinek élete egyszerre foglalja magába az emberi lélekben rejlő sötétséget és ellenállóképességet. 

Felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Giulia_Tofana 

https://www.syfy.com/syfy-wire/giulia-tofana-the-italian-serial-poisoner-who-became-a-legend 

https://www.historiamag.com/giulia-tofana-poisoner-murderer-saviour/ 

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:The_Love_Potion.jpg

https://en.wikipedia.org/wiki/File:L%C3%A9o_Taxil-Myst%C3%A8res_de_la_Franc-Ma%C3%A7onnerie-gravure_85.jpg 

Hogyan vált egy norvég bevándorló az amerikai bűnügyi történelem egyik leghírhedtebb gyilkosává?

      Amikor sorozatgyilkosokra gondolunk, gyakran egy férfi képe ugrik be. Ez a sztereotípia annyira beágyazódott a kulturális narratívánkba, hogy gyakran elhomályosítja a női sorozatgyilkosok létezését, akiknek történetei éppúgy hátborzongatóak és összetettek. Az egyik ilyen személy Belle Gunness, egy nő, aki a szerelem látszatával férfiakat csábított az indianai farmjára, hogy aztán anyagi haszonszerzés céljából meggyilkolja őket. Az ő élete és bűntettei rávilágítanak egy fontos problémára: a női sorozatgyilkosok a médiában és a közbeszédben súlyosan alulreprezentáltak. De ki is volt Belle Gunness, aki férfiakat hívott a farmjára, de azok soha nem tértek vissza? Ebben a bejegyzésben Belle életének és bűncselekményeinek mélyére ásunk. 

Kép forrása: Wikipédia

Korai élete és bevándorlás

Brynhild Paulsdatter Størseth 1859. november 11-én született a norvégiai Selbuban, és 1881-ben, 21 évesen vándorolt ki az Egyesült Államokba. Jobb életet és szerencsét keresve Chicagóban telepedett le, ahol gyorsan beilleszkedett új környezetébe. 1884-ben férjhez ment Mads Sorensenhez, és együtt nyitottak egy cukrászdát. 

Gyanús események kezdete

Cukrászboltjuk és házuk rejtélyes módon leégett. A házaspár igénybe vette a biztosítási pénzt mindkettő után. Nem sokkal később Sorenson szívelégtelenségben meghalt azon a napon, amikor két életbiztosítása fedezte egymást. Ugyanis, amikor Mads életbiztosítása lehjárt úgy döntött, hogy nem veszi fel a 2000 dolláros biztosítási összeget, hanem inkább egy új, 3000 dolláros biztosítást köt. Aznap délután a felesége értesítette az orvost, hogy Mads súlyos állapotban van. Belle szempontjából Mads halála tökéletes időzítéssel történt.

A minta folytatódott a következő házasságai során is; második férje, Peter Gunness szintén gyanús körülmények között érte korai végzete. Néhány nappal az 1902 áprilisában tartott esküvőjük után Peter kislánya meghalt, miközben Belle gondjaira bízta. Még abban az évben Peter maga is meghalt, amikor egy húsdaráló a fejére esett - egy bizarr baleset, amely gyanút keltett, de nem vádolták meg Belle-t.

A farm és a hirdetések csapdája 

Belle Gunness végül Indiana államban, La Porte városában telepedett le, ahol egy farmot vásárolt a biztosítási pénzből. 

Belle gazdag férfiakat kezdett az Indiana állambeli La Porte-ban lévő farmjára csábítani. Személyes hirdetéseket adott fel az újságokban, és szerelem és társaság ígéretével csábította a kérőket. A férfiak közül sokan készpénzt és értéktárgyakat hoztak magukkal, de soha többé nem látták őket.

A titkok napvilágra kerülnek

1908-ban Belle Gunness farmja porig égett, amelynek következtében a munkások a füstölgő romok között négy csontvázat találtak. A hatóságok három gyermek és egy fej nélküli nő elszenesedett maradványait találták meg - kezdetben úgy vélték, hogy Belle maga volt. A testből azonban hiányzott a fej, és nem felelt meg Belle ismert testméreteinek. Ez az eltérés további nyomozást indított el a nő múltja után, és ahogy a hatóságok egyre mélyebbre ástak Belle birtokán, legalább tizenegy további áldozat maradványait találták meg a farm körül eltemetve. Az áldozatok között voltak olyan férfiak is, akik válaszoltak a házassági hirdetésekre, sőt még örökbefogadott lánya, Jennie Olsen is.

Rejtélyes eltűnés

Ray Lamphere-t, a nő felbérelt segédjét és szeretőjét letartóztatták gyújtogatásért, de tagadta, hogy köze lenne a gyilkosságokhoz. Később bevallotta, hogy Belle azért rendezte meg a tüzet, hogy megrendezze a saját halálát, és elmeneküljön a hatóságok elől, akik már a nyomában voltak.A kiterjedt keresések és nyomozások ellenére Belle Gunness-t soha nem találták meg. A lehetséges szökésével kapcsolatban számos elmélet kering; egyesek szerint azért menekült el, hogy újrakezdje más személyazonosság alatt. Mások azt feltételezik, hogy talán mégiscsak meghalt a tűzben.

Belle Gunness legendája és öröksége

Belle Gunness képessége, hogy bájjal és csalással manipulálja az embereket, rávilágít az emberi természet sötétebb oldalaira. Ma is az igazi bűnügyi történetek lenyűgöző figurája - annak szimbóluma, hogy a látszat csalóka lehet. Hagyatéka továbbra is könyveket, filmeket és dokumentumfilmeket ihlet, amelyek a bűntetteinek mélységeit és az eltűnését övező rejtélyt tárják fel.

A La Porte-ra és a környező közösségekre gyakorolt hatás

Miután Belle Gunness bűntettei felszínre kerültek, La Porte kisvárosát félelem és gyanakvás öntötte el. Ahogy az állítólagos gyilkosságok híre elterjedt, a lakosok megkérdőjelezték biztonságukat és szomszédaik megbízhatóságát. 

Belle Gunness bűntettei felkeltette az újságok figyelmét. A címlapok „Hell's Belle”-ként és „Kékszakállú Asszonyként”-ként emlegették, egyszerre szörnyetegként és tragikus figuraként ábrázolva őt. 

Felhasznált források: 

https://www.syfy.com/syfy-wire/triflers-need-not-apply-the-story-of-deadly-belle-gunness 

https://www.biography.com/crime/belle-gunness 

https://en.wikipedia.org/wiki/Belle_Gunness 

https://guides.loc.gov/chronicling-america-belle-gunness-murder-farm 

Hogyan manipulálta és tartotta félelemben Richard Ramirez Dél-Los Angeles-t a 80-as években?

   Ramireznek több mint 15 áldozata volt és 14 hónapon keresztül terrorizálta Los Angeles környékét, összesen 43 vádat emeltek ellene, ezek között 12 elsőfokú gyilkosságért, másodfokú gyilkosságért, 11 nemi erőszakért, valamint 14 elsőfokú betörésért ítélte el a Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróság és 19-szeres halálbüntetést kapott. Gyilkosságai gyakran káoszba merültek, dühkitörései eszeveszett öldöklésbe végződtek, vérszomjas és őrült volt. De vajon miért lett ilyen?

Gyermekkora

   Ehhez jobban meg kell ismernünk a gyermekkorát és életkörülményeit. Azelőtt, hogy brutális gyilkosságaiért hírességgé váljon, Ricardo Leyva Muñoz Ramirez néven jött a világra 1960 február 29-én El Paso-ban, Texas államban, mexikói származású szülők legkisebb gyermekeként. Gyermekkorában többször is fejsérülést szenvedett, ennek eredményeképpen epileptikus rohamok gyötörték és a családjában sem volt békesség, hiszen édesapja gyakran fizikailag bántalmazta gyermekeit és feleségét. Apja kegyetlensége és az otthoni nehézségek miatt sokszor elszaladt otthonról és temetőkbe töltötte az éjszakáit. Tinédzserkorában hazatért a vietnámi háborúból az idősebb unokatestvére, Miguel, aki részletesen beszámolt a fiatal és befolyásolható Richardnak minden atrocitásról, amit a háborúban elkövetett vietnámi nőkkel, ezt fényképekkel is alátámasztotta és eközben marihuánát szívtak (Richard 8 éves korára megismerte és kipróbálta a kábítószereket, 10 éves korára már rendszeresen fogyasztott marihuánát). Miguellel gyakran mentek fosztogatni, ekkor Richie megtanulta a késsel való bánást, a lopakodást és a gyilkosságok tervezésének és kivitelezésének folyamatát. Richard életében Miguel példakép lett, felnézett rá és tisztelte őt, nem csoda hát, hogy már így is megzavarodott és kiszolgáltatott elméjében megszületett az igazi vérszomj amikor Miguel előtte lőtte le a saját feleségét, Jessie-t. A fiatalember elhagyta a középiskolát, majd Kaliforniába költözött és kokainfüggő lett, elkezdte gyakorolni a betöréseket és érdeklődni kezdett a sátánizmus iránt, aminek követője lett. Kétszer le is tartóztatták autólopás miatt és egy ilyen alkalommal készített rendőrségi fotó fog hozzájárulni a későbbi felfedezéséhez.

Kép forrása: Wikipedia

Gyilkosságok

   Amikor a lopás és betörés nem volt már elég arra, hogy kielégítse beteg elképzeléseit, gyilkossághoz fordult, ami után már régóta epekedhetett: az első bizonyított áldozata a 79 éves J.V. volt, akit szexuálisan bántalmazott és megölt otthonában. Viszont jóval később kiderült, hogy igazából a legelső gyilkossága egy 9 éves vietnámi származású kislány volt, M.L., akit Ramirez borzasztó kínoknak vetett alá. Amiután megízlelte a gyilkosságot már nem tudott leállni, további áldozatai közé tartoznak: a 34 éves D.Y.O. (eredetileg a lakótársát, M.H.-t választotta áldozatul, de a nő túlélte és megszabadult) és ugyanazon a napon a 30 éves T.-L.Y. veszítette életét általa. A sajtó The Valley Intruder-nek nevezte el a vérfagyasztó gyilkosságok elkövetőjét. Ezután kialakította sajátos stílusát, ami legelőször 64 éves V. Z. és 44 éves M.Z. meggyilkolásakor nyilvánult meg. Először lelőtte a férjet, majd a feleséget könyörtelenül bántalmazta és agyonszúrta, ebben az esetben Ramirez a nő szemét is kivájta, beletette egy ékszerdobozba és magával vitte. A következő házaspár a 66 éves W.D. és fogyatékkal élő felesége, az 56 éves L.D. volt, a férfi sajnos nem élte túl, feleségét pedig irgalmatlanul bántalmazta. A sajtó mostmár The Night Stalker néven írta róla cikkeket, hiszen mindig a sötét éjszaka leple alatt, betörve otthonaikba végezte ki szerencsétlen áldozatait. Következőre a 83 éves M.B. és fogyatékkal élő húga, a 81 éves F.L. otthonánál kötött ki, M.B. később belehalt sérüléseibe, a kínzást csak F.L. élte túl. Sajnos belopózott a 42 éves C.K. otthonába is, akit borzalmasan bántalmazott miközben a nőnek a 11 éves fia is jelen volt a lakásban. Következő áldozata egy védtelen özvegy volt, a 75 éves M.L.C., majd a 16 éves W.B-t próbálta meggyilkolni, szerencsére a lány túlélte, de 478 öltéssel kellett összevarrni a fején található sérülést. Majd Ramirez betört a 61 éves J.L.N. otthonába és ezt követően a 63 éves S.D. otthonába is betért, hogy bántalmazza őket. Aztán a 66 éves L.K. és a 68 éves M.K. házaspárt választotta ki, akiket fejbelőtt, ezt követően a Kh. család otthona felé vette az irányt. Majd behatolt C.P. és V.P. házába, de a szerencsés házaspár túlélte a Night Stalker veszélyes látogatását. A 27 éves S.A., a 31 éves E.A. és a 3 éves kifiuk házát nézte ki következőnek, a férfi nem élte túl. Ezt követően San Fransisco-ba menekült a sajtó és rendőrség elől, ahol új áldozatokat talált, a 66 éves P.P-t és a 64 éves B.P.-t, annak ellenére, hogy a gyilkosság helyszíne nem az eddig megszokott Los Angeles környéken történt, megtéveszthetetlenül az ő stílusa volt. A 30 éves B.C. és menyasszonya, a 29 éves I.E. túlélték Ramirez látogatását, de szörnyű kínokat kellett átéljenek. I.E. részletes leírást tudott adni a sorozatgyilkosról és a rendőrség végre beazonosította, hogy Richard Ramirez a tettes.

Letartóztatás

   Hamarosan elfogták a gyilkost, de nem akárhogy, több személy felismerte az utcán és Ramirez menekülni kezdett, amire többen is rátámadtak és megverték. A rendőrség a helyszínre érkezve őrizetbe vette a 25 éves, súlyosan megvert Richardot és az autóban felismerték a rendőrségi fotó alapján, hogy ő a Night Stalker. Az első bírósági megjelenésekor Ramirez felemelte a kezét, amelyre pentagramot rajzolt és kifejezte hódolatát vallási irányultsága szerint, ezután többször is végrehajtotta a gesztust és amikor kimondták a végítéletet nagyon passzívan fogadta sorsát: gázkamra általi halál.

Kép forrása: Britannica

Házasság

   Letartóztatása után és a tárgyalás során, Ramireznek számtalan női rajongója akadt, igazi rajongótáborral rendelkezett, sőt sokan szerelmesleveleket írtak neki, rengeteg női látogatója volt, illetve házassági ajánlatokat is kapott tőlük. Doreen Lioy, egy folyóirat szerkesztője, beleszeretett a gyilkosba és összesen 75 levelet írt neki, hetente négyszer látogatta a börtönbe. Lioy megvolt győződve Ramirez ártatlanságáról és 1988-ban Richard megkérte a kezét, 1996 október 3-án pedig összeházasodtak a kaliforniai San Quentin állam börtönében. Amikor 2009-ben kitudódott a 9 éves Mei Leung meggyilkolása, Lioy többet nem tartotta a kapcsolatot férjével, el is váltak és Ramirez később eljegyzett egy írónőt.

Halál

   B-sejtes limfóma másodlagos szövődményei miatt hunyt el 2013-ban 53 évesen, de a krónikus kábítószer-használat és a Hepatitis C vírusfertőzés is hozzájárult halálához.

   Tehát, a kérdésre felelve, Ramirez stílusa és áldozatainak kiválasztása sokszor félrevezette a rendőrséget, hosszú ideig nem tudták összekötni a látszólagosan független gyilkosságokat, az áldozat bárki lehetett: nő, férfi (bár elsődlegesen nők voltak az áldozatai, a férfiakat sem zárta ki), öreg, fiatal, egyedülálló, házas, özvegy, gyermek, felnőtt; illetve nem volt szokatlan a pentagramok rajzolása sem, amit gyakran megtett a gyilkosság helyszínén.  Hónapokon keresztül rettegésben tartotta a lakosságot és kétségbe ejtette a rendőrséget.

Felhasznált források:

https://murderpedia.org/male.R/r/ramirez-richard.htm   

https://www.youtube.com/watch?v=byJ6JqL3B-Q

https://www.biography.com/crime/richard-ramirez

https://www.latimes.com/entertainment-arts/tv/story/2021-01-13/richard-ramirez-the-night-stalker-netflix-timeline

Ted Bundy Amerika egyik legismertebb sorozatgyilkosa. Saját bevallása szerint 30 nőt ölt meg az 1970-es években, bár egyes szakértők szerint a tényleges áldozatainak száma meghaladhatja a 100-at. Ted Bundy megjelenése és bája döntő szerepet játszott abban, hogy képes volt áldozatait magához csalogatni és hosszú időn keresztül elkerülni, hogy elfogják. De hogyan tudott Ted Bundy bája segíteni neki abban, hogy egy egész nemzetet megtévesszen, miközben a mosolya mögé rejtette sötét természetét?

Kép forrása: State Library and Archives of Florida

Fiatal évei 

Theodore Robert Bundy 1946. november 24-én született a vermonti Burlingtonban. Korai életét bonyolult családi dinamika jellemezte. Az édesanyja és annak szülei nevelték, kezdetben azt hitte, hogy az anyja a nővére, apját soha nem ismerte. Ez a disszonancia hozzájárulhatott zavaros pszichéjéhez. A Washingtoni Egyetemre járt, ahol pszichológiát tanult, 1972-ben diplomázott, majd felvették a Utah-i Egyetem jogi karára.

Gyilkosságai

Ted Bundy 1974 és 1978 között követte el ismert gyilkosságait. Gyilkosságai 1974 elején Washington államban kezdődtek, majd több államban folytatódtak, többek között Utah-ban, Coloradóban, Idahóban és Floridában.

Gyilkosságai általában egy borzalmas mintát követtek: gyakran megerőszakolta áldozatait, mielőtt halálra verte őket.

Áldozatai gyakran fiatal egyetemisták vagy tinédzserek voltak, akik megfeleltek egy bizonyos profilnak - jellemzően vonzóak és megközelíthetőek voltak.

A megtévesztés művészete

Bája és karizmája központi szerepet játszott abban, hogy képes volt megtéveszteni mind az áldozatait, mind az igazságszolgáltató szerveket. 

Az áldozatokat gyakran sérülést színlelve vagy hatósági személyeknek adva ki magát csapta be. Ez a taktika lehetővé tette számára, hogy elnyerje a gyanútlan nők bizalmát, és félreeső helyekre vezesse őket, ahol megtámadta és meggyilkolta őket.

Fizikai vonzereje és intelligenciája karizmatikus viselkedésével párosulva lehetővé tette számára, hogy manipulálja a körülötte lévőket, olyan képet teremtve, ami elfedte erőszakos természetét, miközben számos fiatal nőt elrabolt, megerőszakolt és meggyilkolt.

A médiában megjelenő portrék úgy állították be, mint egy bájos fiatalembert, aki könnyen be tudott illeszkedni a társadalomba. Ez a kép annyira meggyőző volt, hogy még a tárgyalásai alatt is sok néző - főként fiatal nők - vonzódtak hozzá, akiket a külseje és viselkedése az ellene felhozott szörnyű vádak ellenére is magával ragadott.

Elfogás és tárgyalás

1975-ben Bundyt letartóztatták Carol DaRonch elrablása miatt, aki egyike volt azon kevés nőknek, akik megmenekültek a karmai közül. 1976 márciusában Bundyt emberrablásért 15 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. 

Bundy 1977-ben kétszer is megszökött a börtönből.

Kép forrása: FBI file on Ted Bundy

Második börtönből való szökése után a floridai Tallahassee-be ment. 1978. január 14-én éjszaka Bundy betört a Floridai Állami Egyetem Chi Omega diákszövetségének házába. Négy fiatal női hallgatót megtámadott, és kettőt közülük megölt: Margaret Bowmant és Lisa Levyt. Február 9-én Bundy elrabolt és meggyilkolt egy 12 éves lányt, Kimberly Leach-et. Ezek a bűncselekmények jelentették gyilkos ámokfutásának végét, mivel még abban a hónapban a rendőrök letartóztatták. 1979 júliusában Bowman és Levy meggyilkolásáért elítélték, és kétszer is halálbüntetést kapott.1980-ban újabb halálos ítéletet kapott Leach meggyilkolásáért. Kilenc évet töltött a halálsoron. Egészen a halálos ítéletének végrehajtása előtti utolsó napokig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy ártatlan.

42 éves korában, 1989. január 24-én reggel végezték ki a floridai állami börtönben, villamosszékben.

A kivégzésének napján több mint 100 ember éljenzett a floridai állami börtön előtt, tűzijátékokat és csillagszórókat gyújtva - olvasható az Associated Pressnek a kivégzésről szóló beszámolójában.

Ted Bundy személyiségének pszichológiája 

Pszichológiai vizsgálatot végeztek rajta, amikor a floridai gyilkosságok miatt bíróság elé állt. Hervey Cleckley pszichiáter vizsgálta meg és diagnosztizálta Bundy-t pszichopatának. A pszichopaták közös tulajdonsága, hogy képesek megtéveszteni, manipulálni és nem rendelkeznek lelkiismerettel, illetve empátiával. Az interjúk során a bűntudat legkisebb jelét sem mutatta, gyilkosságait távolságtartóan írta le, sőt, úgy hivatkozott rájuk, mint egy függőségre, amely eufóriát nyújtott neki. Ez az érzelmi távolságtartás a pszichopátia egyik jellemzője, ami jól szemlélteti, hogy képtelen együttérezni az általa okozott szenvedéssel. A nárcizmus jellegzetes vonásait is hordozta. Ezek közé tartozott a felfuvalkodott önérzet, a csodálat iránti mélységes igény és az empátia hiánya. 

Kulturális hatás

Ted Bundy pere volt az első az Egyesült Államok történetében, amelyet országosan közvetített a televízió, ez hatalmas nézettséget és világszerte több mint 250 riporter széles körű tudósítását eredményezte. Médiasztárrá vált, újságírókat fogadott a cellájában, rajongóitól csodáló leveleket kapott és még feleségül is vette egyiküket. Ez a példátlan médiafigyelem lehetővé tette, hogy karizmatikus személyisége háttérbe szorítsa bűntetteinek borzalmas valóságát.

"Nem érzem magam bűnösnek semmiért. Azokat az embereket sajnálom, akik bűntudatot éreznek." 

Ted Bundy

Felhasznált források: 

https://vault.fbi.gov/Ted%20Bundy%20/Ted%20Bundy%20Part%2001%20of%2003/view 

https://www.denverpost.com/2019/02/09/ted-bundys-murderous-charm-40-years-later/ 

https://www.independent.co.uk/news/world/americas/ted-bundy-death-girlfriend-victims-b1883362.html 

https://psychology.as.uky.edu/psychology-researcher-unravels-serial-killer-ted-bundys-mental-health 

https://abcnews.go.com/US/timeline-ted-bundys-brutal-crimes/story?id=61077236 

https://www.biography.com/crime/ted-bundy 

https://en.wikipedia.org/wiki/File:Ted_Bundy_headshot.jpg 

Moes, E. C. (1991). Ted Bundy: A case of schizoid necrophilia. Melanie Klein & Object Relations, 9(1), 54–72.