Bátorhy Erzsébet magyar grófnőt azzal vádolták, hogy több száz nőt ölt meg a 17 század elején. 

    Báthory Erzsébet, akit ma legtöbben „Vérgrófnő” néven ismernek, a 16-17. század egyik legismertebb és legtitokzatosabb magyar főúri alakja. Élete és állítólagos tettei körül a mai napig rengeteg találgatás, mítosz és spekuláció kering. Egyes források szerint több száz fiatal lányt gyilkolt meg kegyetlen módon, míg mások azt állítják, hogy csupán egy politikai összeesküvés áldozata lett. De ki volt valójában ez az asszony, és miért vonja kétségbe sok történész az őt körüllengő hátborzongató történeteket?

Kép forrása: Britannica

Történelmi háttér

Báthory Erzsébet egy jómódú nemes asszony volt, aki 1560-ban született Nyírbátorban, Báthory György és Báthory Anna lányaként. Egy olyan családba született, amely Magyarország és Erdély egyik legbefolyásosabb nemesi családja volt. Nagybátyja volt Báthory István, Lengyelország királya. 

Kis korábban már ismerős lett számára az erőszak, ugyanis ebben a korszakban a cselédeket rendszeresen verték, és hatéves korában végignézett egy nyilvános kivégzést. 

Erzsébet nagyon szép nő volt, ráadásul intelligens is, beszélt magyarul, szlovákul, görögül, németül és latinul is tudott. 

Már négy éves korában epilepsziás rohamoktól szenvedett, migrének gyötörték és erőszakos hangulatingadozásai voltak.

1570-ben, amikor csupán 10 éves volt oda ígérték a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc főnemesnek, akivel 1575-ben házasodtak össze. Nádasdy Ferenc a korszak egyik legtehetségesebb hadvezére volt, a 15 éves háborúban még a törökök tiszteletét is kivívta, akik ‘fekete bég’-nek nevezték.. A házasságuknak köszönhetően egyesül az akkori Magyarország két legerősebb családja. Báthory Erzsébetnek és Nádasdy Ferencnek öt gyermeke születik, viszont kettő közülük még kisbaba korában meghal.

Nádasdy Ferenc, Báthory Erzsébet férje

Kép forrása: Wikipedia

   A Csejtei kastélyt, ami ma Szlovákia területén található, és a hozzá tartozó falvakat házassági ajándékként kapta. Miután férje meghalt 1604-ben ebbe a kastélyba költözött Erzsébet. A grófnő maga vezette a bírtokot egészen 1610-ig, amikor is Thurzó György letartoztatta és bezáratta. Az eljárás Báthory Erzsébet ellen II.Mátyás kezdeményezésére indult el, és Thurzó György folytatta.    

Csejte vára

Kép forrása: Wikipedia

Bűnei 

   A elmondások szerint egy nap egy cseléd fésülködés során meghúzta a grófnő haját, ami miatt a grófnő megütötte és a szolgálónak kijött a vére, ami ráment Erzsébet kezére. Ezt követően Erzsébet úgy látta, hogy a bőre megszépült azon a helyen, amire a vér rá fröccsent. Ez a tapasztalat azt okozta, hogy Báthory Erzsébet ezt követően megölte a várban szolgáló fiatal lányokat, hogy a vérükkel teli kádban fürödjön, annak érdekében, hogy megőrizze szépségét és fiatalságát – innen ered a "vérgrófnő" elnevezés is. Báthory Erzsébetnek 650 gyilkosságot tulajdonítottak. 

     Állítólag a kínzás különböző formáit alkalmazta, többek között tűszúrásokat, égetést és éheztetést.

    A kezdeti áldozatok elsősorban parasztlányok voltak, akik eltűnésükkel kevésbé keltettek feltűnést. Csak azután kezdődött komolyabb nyomozás, hogy nemesi lányok eltűnéséről érkeztek jelentések. Így 1609-ig figyelmen kívül maradtak az ellene irányuló vádak, azonban ekkor azzal vádolták meg, hogy nemesi családokból származó nőket ölt meg. Thurzó György bevonása azután kezdődött, hogy Magyari István lutheránus lelkész panaszt tett Báthory fiatal lányokkal való bánásmódjáról. Az eszkalálódó vádak következtében II.Mátyás király megbízta Thurzót egy alapos vizsgálat vezetésével.

Halálig befalazva 

   Bár 1610-ben letartóztatták, Báthoryt nemesi rangjára való tekintettel hivatalosan soha nem állították bíróság elé, hanem házi őrizetbe helyezték. Az eljárás során Báthory Erzsébet feltételezett bűntársait,a szolgálóit kínvallatásnak vetették alá, majd halálra ítélték őket. A grófnőt feltételezhetően azért nem végezték ki, mert II.Mátyás, Magyarország akkori királya nem akarta magára haragítani a nemességet. Így Báthory Erzsébet további életét egy befalazott szobában töltötte a csejtei kastélyban.

Halála

   Báthory Erzsébet 1614-ben halt meg 54 éves korában a Csetei kastélyban, ahova be volt börtönözve 1610 óta.

Tények és kérdőjelek: bizonyítékok hiánya vagy politikai manipuláció?

   A történészek körében megoszlanak a vélemények arról, hogy Báthory Erzsébet valóban elkövette-e ezeket a szörnyűségeket. Fontos figyelembe venni, hogy Báthory Erzsébet hatalmas birtokkal és befolyással rendelkezett, a Habsburgok számára hasznos lehetett, ha eltávolítják őt az útból.

   Bár számos tanúvallomás született, ezeknek hitelességét kétségbe vonják, mivel a legtöbb vallomást kínzás alatt tették, ami a korabeli igazságszolgáltatás egyik eszköze volt.

Valóság vagy legenda: egy kegyetlen sorozatgyilkos vagy egy politikai áldozat?

   Vajon mi az igazság? A történészek és kutatók többsége manapság hajlik arra, hogy Erzsébet körüli vérgőzös történetek inkább a politikai ellenfelek által terjesztett rémtörténetek, mintsem valós tények. Bár elképzelhető, hogy Báthory Erzsébet valóban elkövetett néhány kegyetlenséget – a kor viszonyai és az uralkodói kegyetlenség nem volt ritka 

Kulturális hatása

   Báthory Erzsébet története túllépett a történelmi beszámolókon, és kulturális jelenséggé vált. Az irodalomban, a filmekben, színházi előadásokban és a művészetben gyakran a női szörnyetegség archetípusaként ábrázolják. 

  Báthory számos regényben, filmben és színdarabban szerepelt. Nevezetesen ő ihlette Leopold von Sacher-Masoch 1874-es Ewige Jugend („Örök ifjúság”) című novelláját, amely a szadizmus és a hiúság témáit dolgozta fel. A modern filmművészetben Báthory történetét olyan filmekben dolgozták fel, mint a Drakula grófnő (1971) és 2008-as Bathory - A Legenda Másik Arca címmel, egy szlovák-cseh-angol-magyar koprodukcióban készült filmdráma.

  Könyveket is inspirált a története, mint a Countess Dracula: Life and Times of Elisabeth Bathory, the Blood Countess, ami először 1997-ben jelent meg, illetve Szádeczky-Kardoss Irma által írt Báthory Erzsébet igazsága című, 1993-ban megjelent könyv.

  A grófnőnek tulajdonított tetteket az eltelt idő legendáká formálták, de bűneit soha nem bizonyították, sőt az ellene tartott eljárásnak nem született ítélete. Maga Báthory Erzsébet soha nem ismerte el, hogy a vádak ellene igazak.

  Báthory Erzsébet egy nagy hatalommal rendelkező nő volt, amit még inkább fokozott, hogy Nádasdy halála után ő irányította Nádasdy birtokait. Ez okozhata azt, hogy szerettek volna tőle megszabadulni. 

    A köré szőtt legendák és vérfagyasztó történetek valószínűleg nagyobb részt köszönhetők a korabeli politikai machinációknak és a későbbi irodalmi feldolgozásoknak, mintsem a tényleges eseményeknek. Erzsébet „vérgrófnővé” válása talán nem más, mint egy sötét, ámde kitalált legenda, amely a történelem során újra és újra felszínre került, hogy a rémtörténetek kedvelőinek fantáziáját tovább táplálja.

  Összefoglalva, Báthory Erzsébet hagyatéka emlékeztet arra, hogy a történelmet hogyan alakíthatja a narratíva és a megítélés, arra hívva fel a figyelmünket, hogy kérdőjelezzük meg a múltunkban élő erős nőkről szóló, ránk maradt történeteket.

Felhasznált források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1thori_Erzs%C3%A9bet 

https://www.britannica.com/biography/Elizabeth-Bathory 

https://en.wikipedia.org/wiki/%C4%8Cachtice_Castle 

https://www.biography.com/crime/elizabeth-bathory 

https://www.academia.edu/38961180/Elisabeth_B%C3%A1thory_a_true_story

https://en.wikipedia.org/wiki/Elizabeth_B%C3%A1thory_in_popular_culture